Nát jór biznisz...

Nát jór biznisz,fákk jór máder.... -mondanánk legszívesebben a ránk lógaszkodó árusoknak és egyéb szolgáltatóknak kedves kérdésûkre, hogy hàu ar ju, meg wer ár ju guing.. Számomra csöppet sem szokatlan ez a viselkedés, mivel közel-s távolkeleten széles körben elterjedt dologról van szó,de ettôl fûggetlenül mindig tudom utálni. Úgyis mondhatnám, nem ezért járok ide. Ránézel valamire,és már a földalól ott terem az árus, aki azonnal megbízza magát, és sztájlisztoddá szegõdik. Csak nehezen akarja tudomásul venni, hogy nem tartasz rá igênyt. Ebben a mûfajban a csúcs az volt, mikor lementünk megnézni a teljes.ellátásba tartozó szaunát és.hammamot. Az egység alkalmazottja, egy agresszív nõ azonnal nyitogatta az ajtökat, és tesséket befelé. kinyitotta a hammam ajtaját is, ahol éppen egy palit vettek kezelésbe. Fekûdt a mozaikos csempén pucéran, a tökére dobott törölközõvel. Fel is nézett, hogy mi a szart akarunk itt, én meghátráltam kifelé. A nõ meg csak nógatott, hogy menjek én is bátran. Hogy a francba gondolta, nem tudni. Egyrészt megy a burkolózás, a helyiek még a parton is nyaktól talpig beöltözve és kendõben, a hammam meg koedukált? Vagy csak a külföldieknek? Nem fogjuk megtudni, mert kihûztunk de hamar, és meg se álltunk a partig. Ma viszot sikeresen átkúrtuk a parti kölcsönzõk fejét. Egy cetlire tollal gyártottak nekünk "bérletet" egy hétre, Elvileg minden nap hpzzá kell járulni, és megmutatja a két napágyat meg ernyõt, ami aznapra a miénk. Rádobott törölközõvel kell einstandolni. Ma azonban nem láttuk a rossz arcokat, helyet viszont igen, és szépen rátelepedtünk. Tehát, ha valaki jönne utánunk, van két személyre egy felhasználatlan konyai villamosjegyûnk, meg egy napra (egyelõre csak egyre) két napágy, ernyõ és kisasztalhasználati jog a Kleopatra beachen, annak is a 12. standjánál. Meg vannak ugyanis számozva a területek. Ez itt a fõbeach legeslegközepe. Itt a legszélesebb a bomokpad, hullámzás, zuhany, vécé, alles. A Gábor tegnap kissé zakklatottan jött ki a vízbõl: - Képzeld, láttam felborulni egy csónakot. Többen ûltek benne, mindenki beleesett a vízbe, de nem pánikoltak, hanem visszaszálltak, és mentek tovább -És nem sárga színú volt véletlebûl az a csónak. - De. Miért, te is láttad? - Nem, hanem azért kérdeztem, mert akkor ez nem csónak volt, hanem a banán nevü cucc, amire azért fizetnek be, hogy gyorsan menjenek vele, majd dobódjanak le. Még jó, hogy nem pánikoltak.

Alanyai víg napjaink

Alanyai víg napjaink.... nyugi... pihi,... jó kaják, italok... tenger minden mennyiségben homokos parttal (ezt már csak a fehér, lisztszerû homok tudja felülmúlni. Na, de most ez is megfelel). Az is király, hogy nem süt mindig a nap, ami itt elég gyilkos tud lenni, még a vímzparton is. Persze, nekünk bérletünk van ernyõre és nyugágyakra. Most is itt nyugszom, mialatt írok, pár méterre a víztõl. És még wifi is van. A szállásunk pw-jékvel bejön a kõzeli hotel netje tán még a vízben is. Ennek köszönhetõ folyamatos fb- skypr- és viber-jelenlétem. Még mielõtt valaki sajnálkozna, hogy ez akkor is csak lóg a neten, mikor a tengerparton lehetne. Hát, igen, a kettõ békés szimbiózisban együtt mûködik. Gábor megjegyezte ma reggel, hogy "Törökországban problémák vannak a komornyik-képzéssel." Arra utalt, hogy szinte, nem szinte, minden helyen a pincérek lesik hogy mikor végez az ember, és már visznek is el mindent, poharat, tányért,stb-t. idõnként elcseszik, és vinnék már a félig megevett kaját, meg a félig megivott teát is, ha az ember egy ideig nem nyúl hozzá. Szóval nem árt gyors reflexekkel védelmezni a tápot. Valószínüleg erre tesztelik õket, mert több helyen láttunk service-re vonatkozó feliratot. A "normal service" az ilyen gyorsbegyûjrõs rendszer. Göremében, a jó kis elfekvõ helyen, a két sétalóutca között, a szigeten - pl. az van kiírva több nyelven, hogy "lassúak vagyunk". Tényleg kicsit késõbb hozzák ki a cuccot, mint máshol, viszont itt is elvitték volna a félig telt teásfindzsát, ha nem morgok rájuk. Itt is jelen van a Mo-on ismert probléma, hogy szegény emberek viselkedésükkel tovább ássák magukat bele a nyomor és létbizonytalanság rosszállagú iszapos talajába. A takarítás 10 és 5 óra között van. Igen ám, de hozzánk 2 körül, akkor jött volna a nö, mikor éppen ebéd után ejtõztünk. Lámpa világít az ajtó mellett, ha bent vagyunk (mágneskártyánk az áramot adó résben van). Szóval látta, hogy bent vagyunk, de azért bejött, hallózások közepette haladt a belsõ szobafelé (merthogy szerény szállásunk kétszobás). Bekukkantott, és láthatóan úgy tett, hogy érti, hogy mindjárt megyûnk, de pár perccel késõbb kolléganõjével együtt energikusan kopogtak (dörömböltek) az ajtón. Akkor már nem mosolyogva szóltam vissza, hogy dzsászteminit és megyûnk, és mentünk is. Õk meg bosszúból nem adtak tiszta törölközõt. Hát kapják be. Az ágytakarót mindig nagyon artisztikusan helyezik el, a hálózsákomat félredobva, amit rendesen gyülölök, de elhatároztam, hogy nem teszem szóvá a bunkóságukat, hacsak nem növelik exponenciálisan, mert nem akarom, hogy elveszítsék az állásukat. Viselkedésük olyan mint gyakran nálunk, az érdekeiekért semmit nem képesek tenni (nem látjuk, hogy szabadidejük lenne) viszont olyankor és úgy beszólnak, ahol és ahogy nem kéne. Mákjuk van, hogy ezt az attitûdöt és annak szociokulturális (értsd: nyomorális, kiszolgáltatottális) hátterét Mo-ról jól ismerem. Elõttûnk van baywatchnõ standja.Uniformisban, guibottal vókitókiva, fûlében mp3-mal, szemén sötét szemûveg mögött szendereg. Hogy hallja így az esetlegesen fulladozók sikolyát? De ez annyira költõi kérdés, hogy semmi köze a valósághoz.A tenger annyira sós, hogy nem lehet elmerûlni, ha meg valakit egy nagyobb hullám lep el, annak nincs ideje sikonyálni. Tehát max. arra vigyáz, hogy valaki ne hajtoson naszáddal a fûrdõzôk közé. Na, befejezem a süketelést és hûzok a vízbe... A Gábor minden nap áldja Allahot, hogy nem az olympuszi vagy cireli fai lakban szálltunk meg, amit elõször befoglaltam. Hogy nem kell minden nap a fáról leászálódni, újra kétlábra állni és levonszolódni a romvároson keresztül az igényelen partra. Eszternek és Gábornak: ebben a hotelban nincsenek oroszok, zömében skandináv és német, tûrhetõen visszafogott vendégsereg van, akik nem nomád csordaként vetik rá magukat a kajára. Szóval végülis én is belátom, nem volt rossz választás átbookolni ide.

All inclusiviában...

All inclusive Paradise - amibe csöppentünk. A hosszas többszöri átbookolásoknak meg lett az etedménye. Valószínüleg a létezõ legjobb tengerparti szállást sikerült megcsípnem. A Tac Premier Spa & Anex-et mindenkinek tudom ajánlani. Arra azonban vigyázni kell, hogy a rendszerükkel nem komtibilis a Citi life Mastercard hitelkártya, a Visa viszont mûködött szerencsére. A szálloda a 90-es évek végén epült, de 2012-ben teljes felújításon esert át, és most egy baromi igényes, egyszerû, de mégis elegáns, kétszobás, teraszos, elképesztõ világításos, álllati kényelmes, tiszta és szép egységeket alakìtottak ki. Gyors becsekkolás után meg is kaptuk sárga mûanyagkarkötõnket, amiért itt teljes ellátás jár egy hétig. A kaja maga a menyország. A pool is jól néz ki, de a tenger miatt ezengem mülönosebben nem érdekel.Azért lehet, hogy párszor belevetem magam. A tenger baromi jó, homokos part, hullámok, csak rohadt sok.az ember. Ez a leglátogatottabb rész errefelé, a Kleopatra beach. Egy napra 10 Líráért két napozóágyat és egy ernyõt kapunk. Mi kell még? Ma este felfexeztük a látnivalókat: erôd, barlang, múzeum. Azért egyszer feltápászkodunk, és megnézzük ezekrt, bár az lenne jó, ha minden éjjel is nyktva volna, mert baromi meleg van, és ki szeret ilyen idõben kutyagolni, mikor fürdeni is lehetne. Gár szedi az indiai antibiotikumot, ami direlt hasmenésre jó. Valahol, a konhai házikosztra gyanakszunk - o összeszedett egy ázsiai hasmarsot, de már nön ki belõle.Fotólat nem tudom, miért, denem enged tölteni a rendszer. Pedig a mennyország se jó annyira, ha nincs benne gyors wifi.

Utolsó napunk Konyában

Utolsó napunk Konyában megintcsak klasszul telt. Egy nap szállásdíjunkat elengedte a hotel (Hotel Deluxe a Mevlana múzeumtól 2 percre), és este 11-ig meg is õrizték a nagyzsákokat. Kihalt volt a város napközben, mindenki otthon bayramozott, és csak utcagyerek-csapatok lézengtek mindenfelé. Az egyik társasággal egy mecsetben találkoztunk. Hosszan követtek bennünket látszatbeszélgetve, de azért csak a tárgyra tértek egy idõ után: a pénzkérésre. Mondtam nekik, hogy sajnos nincs készpénzünk, mire az egyik rôgtön felajánlotta, hogy együtt is mehetünk az ATm-hez. Akkor már kissé idegesítõek lettek, mikor hozzájuk csapódott még egy fiúcsapat. Én fejben már gyakorolni kezdten pár krav maga-mozdulatot, meg töprengtem, hogy hogy lehet egyszerre többeket tökönrúgni, de dulván. És persze gyorsítottunk. Mikor az Alaaddinhoz kiértünk, már letettek rólunk szerncsére. Elhatároztuk, hogy kimegyünk villamossal a Kent nevû bevásárlóközpontba. Még érkezéskor tûnt fel, merthogy van benne Starbucks is. Teljesen olyan hely, mint az Árkád vagy a Plaza, még mozi is van benne, meg - szinkronban az itt tapasztalhatô gyermecentrikussággal - olyan vidámparkféle, hogy ihaj. Nagy ringlispiel, vasút, hinták egész hada, zuhanós szék, dodzsem és még sok-sok gyereksikongattatós játék. Lent nagy szupermarkec, mélygarázs, tehát minden, ami egy csendes, fundamentalista muszlim városra annyira nem jellemzõ. Mert Konya nem is az. Pontosabban, akár ez is, meg nem is. Tradíció és kozmopolitizmus, fejkendô, hosszú szoknya, hosszú ballonkabát a melegben és fedetlen fõ, kivillanó lábak a rövid gatyából békésen megférnek egymás mellett. Láthatóan senki nem ítél a másik felett. A teázóban láttunk sok olyan tátsaságot, akiknek tagjai külsõségeik alapján igencsak más elvekhez tartották magukat. Konyában az Alaaddin téren kívül mêg sok szuper park és tér van szökõkutakkal, füves-pados területekkel, amelyeket ki is használnak. családok jönnek, aztán zutty le a fûbe és evés-ivás-dumálás-bambulás vagy lehet, hogy ilyen nálunk is van, csak nem veszem észre a nagy pörgésemben? utoljára még kimentünk a Mevlana térre elbúcsúzni Rumitól és mentünk tovább utunkon éjszakai busszal Alanyába.

Konya fantasztikus város

Konya egy fantasztikus, kicsit sem gyöpös ortó város, mint ahogy leírásokból hittük. Pedig minden erre utalt, az Lp, ahogy a bookingon megjelent, hogy igazolni kell, hogy házasok vagyunk, meg a buszon is a sok fejkendõs. Mikor leszálltunk a buszról, rögtön megvettük a jegyünket Alanyába. Nem nagyon beszéltek angolul, de hogy magyarok vagyunk, mindjárt beindította az Attila-effektust. Röftön barátságosak lettek velünk, jött a rokon szavak felsorolása, részünkrõl csekély töröknyelv-ismeretünk puffogtatása, szóval nagy haverság és segítõkészség állapota állt be azonnal. A második meglepetés a villamos volt. Olyan galaktikus szerkezet jött, ami Mo-on nincs, fejlett, csipes.kártyát adnak, és a buszon vegyesen voltak ortók és modernek, pl. olyan fiatal páros csecsemõvel, ahol a csaj, hosszúhajas-farmeros, mikor nyikkant a gyerek, nem ugrott fel, mert apa, szintén laza csávó, már vette is fel és tutujgatta. Ez is mutatja, hogy messze nem a hagyományos nemi szerepek játszanak csak itt. Ilye családokat aztán késõbb többet is láttunk. Abszolút nem lógunk ki az összképbõl, mondjuk a Gábor Törökországban sehol nem lóg ki, de én se az utazós szerkómmal. Ha nem lóg rajtunk a kamera, senkinek nem tûnünk fel. Hacsak nem bámulunk, mint én tegnap, mikor megláttam a tömeget, hogy az aszfaltra kiralott tálakat körülülték, és úgy ettek, azonnal mosolyogva invitáltak bennünket, hogy csatlakozzunk. Jó vicc, gondoltam, visszavigyorogtunk, és mentünk tovább kajáldát keresni. Egy kifõzdének kinézõ helyhez értünk útban a fõtér, Allaaddin felé, ahol nagyon határozott volt az invitálás, és ahogy leültünk, akkora terülj-terülj asztalkámot csináltak nekünk, hogy a fülünk kettéállt. Ayranos leves, valami nagyon finom csirkehús, másik csirkés krumplis kaja, nagy tál saláta, süti, rengeteg dinnye, ez így mindjárt huppant elénk. Pénzt nem fogadtak el. Nagyon megköntük kölcsönös vigyorgások közepette, és húztunk az Alaaddinra. Ok, hogy Ramazan vége van, és ezért este és tán egész éjjel tele vannak az utcák, de a rengeteg áruház és kisebb üzletek nem most nyíltak. Márpedig ilyenekbõl eszméletlen sok van a rengeteg és meglehetõen hosszú belvárosi sétálóutcákon. A nagy ortodixiában még kurvoid összhatású csajokat, csajszerû illetõket is látni véltünk, akik tök úgy néztek ki, mintha strichelnének. Na jó, nem voltak sokan, az igaz. Az árusok az utolsó fillérig - konkrétan - visszaadnak. Az egyik szólt, hogy várjunk, mert nincs aprója és visszadott öt fityinget, nem lírát, hanem a váltópénzt. A fõtéren kis dombot vesznek körül utcák és a villamos is körbemegy itt. A dombon nagy füves részek, ahol rengetegen ücsörögnek, szép padok és elefáns teázó, sajnos mindig tele, ahogy elnéztük. A domb alatt van egy másik nagy, patinás teázó. Ide ültünk be és egy, azaz egy líráért adták a teát. Ott kben az a szokás, hogy ha kiittad a teádat, hozzák a másikat, szóval ha nem figyel az ember, itt is lehet költeni, de ilyen erõs teát valahogy nem is lehet vedelni. A szállás elõkelõnek ajarja mutatni magát, de azért nem az, viszont nekünk megfelel. Még van érintésvédelmi bemutatóval fûszerezett hajszárítónk is. Szigszalaggal van csatlakoztatva a vezetéke a konnektorból kiálló másik végéhez. Néha óvatosan mozgatni kell, hogy áramot kapjon az õsi, rottyadt szerkezet. Aircon van, nem is büdös, remélem, nem kapunk dögvészt tõle. Most indulunk Rumihoz, és menézzük, mit csinált belõle az utókor. Az Lp-ben írták, hogy röhögni tilos. Atatürk emlékhelyére visszagondolva, lehet, hogy itt is várnak megpróbáltatások. Innen már pár órával öregebb vagyok. Az a helyzet, hogt Atatürk mauzóleuma és Rumi sírja között akkora a távolság, mint a két személy között. A Mevlana múzeum kihagyhatatlan, állati, tényleg egy csoda. Nem kell visszatartani a röhögést, mert nincs miért röhögni, bámulni viszont annál inkább. Ez a hely emberi léptékü, nem fáraósír. Olyan ember van a kõ alatt, aki valahogy nem váltott ki olyan hatást, hogy fáraósírokra, hettita uralkodókra, szocreál tahóságra hajazó mumentumot gyártson neki az utókor. A kis derviscellàkban helyes múzeumot rendeztek be. A könyvesbolt is kiváló. Abdullah barátunknak eszméletlen szép, kalligrafikus Koránt vettünk. Sajnos a dervisekrõl lekéstünk, mert nem tudtuk, hogy MINDEN SZOMBATON van csak bemutató este 7 Körül kezdõdik a múzeum melletti kulturális központban. Ha Göremébõl egy busszal.elõbb jövünk el, még láthattuk volna, de nem tudtuk. Meg is fogom írni a Thorn tree topicba,egyrészt, hogy kerüljön bele az új kiadásba, ha még nincs benne, másrészt, hogy mások ne járjanak így. Nem baj, Isztmabulban is jelen van a szekta, legfeljebb majd megnézzük ott. De azért, mivel ez a szellemi hazájuk, itt itt volna jó látni, hogy a dervis hogyan válik egyenlõvé a földdel, majd hogy jut fel és egyesül a felsõ szférákkal. Bár szerintem a koreográfia inkább arra utal, hogy õk közvetítõk az égi és földi világ között, ill. transzmitterek a felsõbb erõk számára. Megméztük még a Karatay múzeumot, ami egy romos, de még mindig elképesztö dzsámiban van berendezve. Szeldzsuk ornamentika látható itt ember- és állatábrázolással vegyesen. A Gábor nagyon jól tudka ezeket használni a suliban, úgyhogy, mindent szépen egymás utám lefotóztunk. Gondoltuk, hogy kaja elõtt beülünk itteni kedvencünkbe, a Camlikösk-be (kioszk?), meg is tettük, lassan minden széken van egy-egy fenêk, de még semmi kiszolgálás. Vannak ugyan nyomai annak, hogy egyszer kinyitnak, mert jött egy fickó letörölni az asztalokat, egy másik meg a körben elhelyezkedõ szökõkút- vagy kis mesterséges tószerû izébõl locsolókannával vizet mereget és azzal locsol fel, ill. az utat fel, minket le. Azt hiszem, itt addig se kép-, se hang nem lesz, míg le nem megy a Nap. Amúgy nem rossz itt ülni, csak lenne.wifi. Miközben itt ülünk a teára várva, az elõbb idejött egy koldusgyerek csak egy lírát kéregetni. A Gábor nem adott neki, csak mérgesen nézett, erre a fószer inglisre vàltott, csak hogy értsük, és "fuck" felkiáltással tábozott. Szinte egyszerre ugrott be errõl nekünk Jarmush Dead man c.filmjébõl az a jelenet, mikor a Jonny Deppet üldözõ, felbérelt gengszterek közül a legfiatalabb beszólt a másiknak, az apa und anyagyilkosnak, hogy "fuck you". Erre a válasz:"Fuck me? Fuck you!" És durr, lelõtte alkalmi társát. Mialatt ezt a kis épületes párbeszédet felidéztem, pincérek tüntek fel, párnákat hoztak, és ugyan még világos van, de felkapcsolták a lámpákat, beindították a szökõkutat, szóval beérni látszik ücsörgésünk gyümölcse, és hamarosan jön az életmentõ tea is. Érdekes, hogy útközben rengeteg erõs teát tudok inni, otthon max. két gyöngét egy nap. Az is feltûnt, hogy míg ottbon nagy bögre tejes teát szoktam inni, vagy idõnként zöld teát, ha utazom, mindig olyan teát kívánok meg, mint amilyet a helyiek isznak. Itt pl. erõs, esszenciával készült, enyhén cukros, de nem tejes fekete teát, vagy idõnként almateát (elmacsájt). Gábort már töröknek nézik sok helyen. Tudja a számokat, az italok és kaják neveit, szóval perfektül tud rendelni. Jól megy neki a kapcsolatfelvétel is, az információkérés utáni tessekürözést kézfogással spékeli meg, amitõl a helyi erõk azonnal befogadják. Na, már lassan fél 9, lement a Nap, kiürültek az utcák, mindenki rohant kajálni, de tea még mindig nincs. Én bekaptam egy szilvás müzliszeletet, meg egy kis smartiest, ittam rá gyümölcslevet, szóval viszonylag jól vagyok. Benéztem a teázó zárt részére és nini, ott ül a teljes személyzet és tolja befelé a kaját. Hát igen, tegnap ilyenkor lettünk megvendégelve. Lehet, hogy ma csak egy làjtos utcai valamit eszünk, mert most már csakazértse lépünk le innen tea nélkül. Most már mindhalálig kitartunk. Banyeg, még mennyire tele van az asztaluk. Mikor lesz ebbõl felszolgálás vajon? Stierlitz: 20:32: A pincérek befejezték a kajálást. Pakolásznak. 20:34: Rajtunk kívül már kb. 10-en is vannak. Jött egy öregúr, valszleg törzsvendég, mert külön fotel van odakészítve neki. Amúgy már sokan tudják, fõkênt az öregek, hogy melyek a szar székek. Válogatnak, mert mêg lehet. A Rumi and Confucius c. új szerzemênyünket olvasom, ha éppen nem posztolok. A szökõkútra szìnváltós fênyeket eresztettek. 20:38: Egyre többen szálingóznak befelé. Teának még nyoma sincs. 20:41: Megjött az ember a teával. Vivat! 20:43: visszajött az ember, mindenkitõl beszedi a teákat. És azt mondja, hogy a tea nem jó. Google translate-tel megmagyarázta, hogy klóros vízzel készült. Jött a telefonnal és mutatta a szöveget. Pedig már beleraktam a cukrot. Egy fószer mellettünk éppen köpköd. Õ már beleivott. Odabent röhögnek a pincérek. Az egyik éppen játékosan boxolja a másikat. kitartsunk-e, ez itt a kérdés. Úgy döntöttünk, hogy még várunk. Remélem, a mûtrágyás lé vagy a chemotox nincs kéznél. Nem látni, hogy hol fõzik a teát. Van a fickók között egy bolond Gimpel-képû. Remélem, nem rá bízzák. 20:52: Egyre többen jönnek, de azért vannak még helyek. Néznek befelé az új arcok. Nem értik, miért nem jön a tea. Mi tudjuk, miért késik. A staff éppen kupaktanácsot tart. Lehet, hogy csak klóros víz van? A szökõkútnak mindenesetre klóros szaga van. Ebbõl a vízbõl készült volna a tea? 20:59: A pincér le-föl rohangál. Valószínüleg tájékoztatja a vendégeket, hogy miért nincs tea. Közben egy nagy ballon víz jött a képbe. Két pincér próbálja beönteni a nagy vízforralóba, vagy teafõzõbe, amiben az esszencia készül. A teahiány miatt - kivédendõ a botrányt - kivételesen palackos vizet is felszolgálnak. Lehet, hogy megint jött egy külföldi, mert telóval közeledik felé az ember. Közben kezd a tab aksija lemerülni. Mi lesz így az élõközvetítéssel? Gyors megoldásra volna szükség teászatilag. 21:06: A jóllakott nép áramlik befelé. Tea meg sehol. Pultos idegesen dobol. Bolond Gimpel tátott szájjal néz kifelé. Poharak elmosogatva, elõkészítve. Az esszencia az istennek se akar elkészülni. 21:13: Jött az ember a szomszéd asztalhoz, felállt a medence peremére és erõteljes karcsapásokkal magyarázta a nagy klórosi kérdést. Majdnem beleesett a vízbe. A fiatal pár erre el. Újak jöttek, fejkendõsök. Õk már eleve vizet kértek. Attól tartok, itt nem lesz teaivás. 21:15: Breaking! A Gábor megkérdezte, hogy mi lesz a teával, mire jött a válasz: its finished. Tehát a nagyeszûeknek sikerült tönkretenni a szerkentyût a klóros vízzel. kijöttünk tehát teaivás nélkül. Ahogy visszanéztünk, feltûnt a felirat: normal service - hááát.... Átmentünk. dombonlévõ elõkelõ külsejû teázóba, ahol Ricky Fitz szolgált fel az American Beauty-ból, de legalább volt tea. Ja, és ugyancsak egy egységbe kerül. A szállodánkban az Európai Kosárlabdabajnokságra jött csapat tanyázik. Az egyik jàtékos barátnõje, egy cserfes csaj, segített nekünk tolmácsolni angolról törökre,hogy kicsekkolás után hadd maradjon mára csomagunk itt késô estig, mert a buszunk Alanyába csak éjjel fél 2- kor indul. Mialatt ezt megdumáltuk, a Gábornak bemutatta az egyik faszi a családját, a lányát, aki nekem fordított, és az egész pereputtyot. aztàn elõkerült sztárkosaras csávó is, aki teljesen normális. Abban remênykedve, hogy vége a mai napnak, feljöttünk a szobánkba. Szerencsére nem volt több fejlemény.