8/15/2013

A legeslegutolsó nap


is eljött bizony, sõt már véget is ért. Éjfélkor ki tudja, miért, bezárják az udvari légkondis és wifis sátrat, a légkondit nem, és aki netezni akar, kint ülhet állhat a sátor elõtt az éjjel 40 fokban. Nem túlzás,ez ennyi. Nappal meg már nincs rá hõmérõ. Sokáig cihelõdtünk, elegerésztünk az airkonos szobában, sátorban, és csak három körül indultunk a bazárba. A tradixionális bazár is tiszta, díszletszerû mûmájerség tele ócska kínai áruval. Még eid mubarakolnak, úgyhogy van cirkusz, légvár, felfújt csónakázótó, meg vizesfoci, amit a tévé is közvetít. Igyekeztünk airconos helyen bóklászni ebben a rögtöítélõ rohadék melegben, de nem mindig sikerült. Aztán taxit fogtink és húztunk Surendrához az ûrbázisszerû új városrészbe. Ez azért - halott város ide, vagy oda - azért nagyon ütött. Elképesztô tornyok eszméletlen világítással. Tényleg nagyon space, már csak az hiányzik, hogy középen az Orion ûrhajó overkillezzen. A repülõk alacsonyan húznak el a tornyok felett,.szóval valami nagyon állat dolgot tessék elképzelni, de hanarosan képileg is elõadom a dolgot. Surendra nagyon megemberesedett, ahogy szokták mondani, ha vajski kissé elhízik, na de hát neki sem állt meg az óra, és tán többet eszik, mint anno a kathmandui rooftopon. Érdekes volt vele ilyen környezetben találkozni. Mivel dolgozott, nem maradtunk sokáig, és húztunk vissza a száklásra kicsit rápihenni az utolsó röppenésre, Budapestre... Insallah, idõben jön a taxisunk.

8/14/2013

Nono tourists...


Itt bizony alig van turista. Mindenki vagy dolgozik a meggazdagodott, mának élõ kecskepásztor-leszármazottaknak, vagy átutazóban van. Nem is csoda, mert az égvilágon semmi nem segíti a turizmust. És nemcsak az európai léptékkel felfoghatatlan meleg és drágaság miatt. Minek az, mikor itt az olaj, amiröl valamiért azt hiszik itt, hogy soha nem fogy el. A minkások közt is kasztrendszer van. Aki arab, elõnyt élvez. Mahmut, a szemét, lehúzós egyiptomi 6000-et keres, a Sri Lankai munkás 2000-et egy hónapban. Most éppen itt imádkoznak a sátorban a muszlimok, köztük az egyiptomi s. Biztos mondja magában, ó bocsásd meg uram, hogy mindig átejtem az idejövõket, hogy egy szenya vagyok, stb... És az Úr megbocsáthat neki, mert ez az ember még mindig él. Most kértem meg, hogy tegyen valamit az internet érdekében, de eddig még nem sikerült neki, na de minek is, mikor az õ irodájában kiválóan üzemel a facebook. Elsõ nap is rá kellett várni, hogy ébredjen fel szegényke. A hostelben nem dolgozzák agyon magukat a vendégmunkások. Imádkoznak, pingpongoznak, döglenek a nyolc airconnal mûködõ jéghideg sátorban napestig. Jól élnek ebben a halott világban. Nem is baj, hogy beiktattuk ezt a breaket, nemcsak azért, mert kimostuk a cuccainkból és a hajunkból Indiát, hanem mert nem bánjuk annyira, hogy végetér a nagy utazás. Azért a szép múzeumokat nemvolt rossz látni, no meg nem fogok.többet vágyakozva kinézni a tranzit ablakán, ha golfországbeli ûrközpontot látok. Most hallottuk a király információt, hogy jobban tesszük, ha már este 11 felé kimegyünk a reptérre, mert hiába beszéljük meg a reggel 5-öt, nem biztos, hogy jön a taxi, mert van pénzük elég, és nem biztos, hogy kijönnek értünk reggel, mikor olyankor aludni szeretnek inkább.

Doha, a halott ûrbázis


Pikpak egérkeztünk Dohába. A gép az eredeteti idô helyett jóval elõbb beért, ilyet se láttam még pillanatokalatt talàltam taxit, így aztán korán reggel érkeztünk a városközponttól.távoli, viszont itteni viszonylayban extra olcsô szállásunkra, egy minden luxussal felszerelt houth hostelbe. Hatalmas szoba két plusz ággyal (tudunk vendéget fogadni, gyertek), tiszta és nagy fürdõszoba, lapostévé, légkondi tisztaság, szép.ágynemû, új bútor. Egy filippïn csávó fogadott azzal, hogy pihenjük ki magunkat az udvarban lévõ, iszonyat hidegre hûtött óriássátorban, ahol a személyzetbõl hol alszanak a személyzetbõl, de leginkább tévéznek, pingpongoznak és este két hosszú szõnyeggel átalakítják a sátor egy részét mecsetté és imádkoznak is. A tévében is általában Koránt mavyarázó mûsorok mennek. Ez a mély vallásosság azért nem tart vissza egyeseket vagy többeseket attól, hogy jól lehúzzanak és össze-vissza hazudozzanak. Akinél becsekkoltunk, felajánlotta, hogy bevisz bennünket a városba pénzt váltani és utána az Iszlám Mûvészeti Múzeumba. El is mentünk vele, és.a végén horror összeget kért. Mikor megismertük a valódi árakat, jól be is szóltunk neki a fõnöke elõtt, de ezek láthatóan nem zavartatták magukat. Szerintem nem gondolnak arra, hogy én ezt majd jól kiposztolom mindegyik szálláskeresõ oldalon, pedig lehetne erre következtetni, mivel a szállást a hostelbookers honlapján rendeltem. Na, mindegy, majd jól elhegedülöm a nótájukat. No alvás után azonmód izzadtan és mocskosan húztunk a világszép Museum of Islamic Arta-ba, miután váltottunk szépséges qatari rijálokat. Szerencse, hogy szólt a váltóember, hogy ne már hogy annyit váltsunk, amennyit bedugtunk neki az ablakon, mert õ ennyi pénzbôl egy hónapig él, na de mit tudtuk mi az árakat, csak.azt láttuk, hogy tömegközlekedés nincs, mindenhova taxival kell járni, és az drága, na meg az árak is azok. Itt nem az emberek fizetnek.adót, hanem az állam ad pénzt a polgárainak. Így azok munka nélkül is kõgazdagok, aki dolgozik egyáltalán, az legfeljebb a kormány valamelyik hivatalában nagy lóvéért. A nõk leginkább otthon vannak, a gyerekeikre bébisintérek vigyáznak, õk meg kikenve-fenve, drága parfümök illatát húzzák maguk mögött. A férfiak fehér dzsellabijában és fehér kendõvel, fekete burnusszal a fejükön, a nõk fekete nindzsakénk közlekednek. A mai múzeumban a vécét is fekete és fehér leples alakokkak jelölték meg.Elõször azt hittem, mindkettô lányvécé. Gyakorlatilag minden munkát idegenek végeznek. A legtöbben Egyiptomból, a Fülöp szigetekrõl, Indiá ól és Nepálból jõttek. Most nappal 50 fok fölött van napon, este is forróság van, a tenger meleg mint a pisi, ezért aztán túrista elvétve van, és aki mégis idetéved, annak nagyon átbasszák a fejét, ahogy csak tudják. Az állami taxi viszonylag olcsó lenne, de ott a taxis igyekszik kerülgetni mimdenfelé, hogy a végére magasabb összeg jöjjön ki. Állandóan résen kell lenni. AMiseum.of Islamic Arts.ingyenes. Építészeti csoda és a kiállítások is gyönyörûek. Lehet, hogy még egyszer útbaejtjük. Lehet benne fotózni, úgyhogy nagy anyag várható belôle itt is meg a picasan is, remélem, nem mozdultak be. A belépés ide is meg az Arab Museim of.Modern Art-ba is ingyenes. Az iszlám mûvészeti múzeum a vízre épült, a kávézó ablaka alatt ott hömpölyög a kék tenger. A múzeum után kerestük a szukot, ésnazt hittük, hogy megraláltuk, amikor zárt, jéghidgre hûtõtt belsô terekbe értünk, aholegymás.hegyén-hátán voltak az igénytelen, kínai szarokat csillióért áruló üzletek. Gondoltuk is, hogy itt még a szuk is mümájer. Na, holnap majd meglátjuk, hogy mi azigazság, mert mint kiderült, a híres szuk kicsit arrébb van. Találtunk viszont egy olcsó filippin kajáldát, ahol jól behalaztunk. 7 felé kezd sötétedni mégpedig döbbenetes sebességgel. Pillanatok alatt lesz sötét. Hamat hazamentünk, mert hullák voltunk az alvás nélküli éjszaka miatt. Próbáltam blogolni a sátorban, de majd kiesett a kezembõl a tablet. Azért elbeszélgettem egy ghanából jött francia csajjal.és egy New-Yorki fazonnal a látnivalókról és a tengerparti standokról. Még szerencse, hogy ma nem este.mentünk oda, ahogy az amerikai javasolta, mert fél hétkor mindenkit kizavarnak a.vízbõl.és utána zár a strand. Micsoda hülyeség, mikor este a legjobb a levegõ és a víz. Reggelire a szokásos kontinentális vackojat kaptuk pitával, viszont volt feta sajt is, ami imádatos, úgyhogy abból bepakoltunk rendesen. Forró és jéghideg vizet mindenki annyit vételez magának, amennyit akar. Ebben az országban a vonalas telefon ingyenes, ezért a helyi erõk àllítólag készségesek. Holnap ezt lehet, hogy ki is próbáljuk, mert állami taxit.akarunk hívni. Ma kimentünk.az alattunk lévõ körforgalomig taxit fogni, ami annyira.sikerült, hogy még egyszer nem akarunk iluesmivel próbálkozni. Az gy volt, hogy mentünk a töküres, melegtõl izzó utcán. Kétoldalt elegáns, modernvonalú, de iszlámhatású fehér és világos homokszínû házak, kombájnnagyságú autók, és sehol egy taxi de.még.árnyék se. Gondoltam, itt fogunk.szénné égni. Egyszercsak megállt vagy már ott volt - a franc figyelte - egy nagy dõg autó és benne egy fiatal egyiptomi csávó, aki ajánlkozott, hogy elbisz bennünket. Kérdeztem, hogy mennyiért, mire õ, hogy neki nincs szüksége pénzre. Uhh, ez ütött azok után, hogy mást se csinálnak velünk, csak próbálnak lehúzni. Még egyszer rákérdeztem, de ugyanezt mondra a csávo. Ok, lesz ami lesz, beültünk.az autójába és bemindtuk, hogy a Modern Mûvészeti Múzeumba szernénk menni, ami nem messze van a térkép.szerint tõlünk. A térkép.egy fos volt, mi meg tekeregtünk össze-vissza, mire megtaláltuk a helyet. Kész IQ-teszt odatalálni. Ez is baromi nagy és szép kiállítás tele jobbnál jobb képekkel. Önkéntes sofõrünk is bejött velünk aki master diplomára hajtó mérnöknek mondra magát. Nem tudom, hogy ez igaz-e, mindenesetre láthatóan érdekelte õt a kiállítás. Beszéltünk közben a sivaragról is. Azonnal felajánlotta, hogy kivisz bennünket, de mo dtam neki, hogy ebben a direkt idõben inkább a strandra mennénk. Elôször aa.általunk említett Katara beachnél jobba akart vinni bennünket, majd egyszsrcsak módosìttott és mégis a Katarába mentünk, mondván, hogy sok dolga akadt és azokat onnan még is a Katarára vitt bennûnket. Nsmcsak, hivy 100 a belépö, de a bikini tilos,.és az egyberészes fekete fürxõrha is gàz,os, mert nem shortban végzödik. A marokkói úszómester szerzett nekünk shortokat,de mind.kicsi volt, Zsuzsa Totyi gatyájában ment, Totyiékra rámentek a fürdõgatyák, én meg vettem 50-ért égy ronda sötétkéket willendorfi alakomra. iluen iszonyatos szereléssel mentünk be. A short miatt elebe utálkoztam, node hogy még azt is megmondják, hogy melyik.ernuõ alá ülhetek, kissé kiakasztott. A víz iszonyat meleg, nem lehet lehûlni benne, fõképpen, hogy be voltjnk öltözve mint a rosseb. Új barátunk is jötr velünk, aki elõtte vett egy nagy vödör Kfc-csirkét, krumplit, savanyuságot és jeget, amit egy ügyes, alul csapban végzõdõ termoszba küldött, így egész napra megvolt a hideg italunk. Az volt az egézben a különös, hogy a csávó el kezdett telefonálni, majd közölte, hogy késõbb visszajön, és eltûnt egészen a strand zárásáig. Már azt hittem, hogy a jó kis termosz jön velünk haza, miután régi gazdája vajahol seppukut követett el, vagy egyébmódon szûnt meg létezni. Azért írtó rendesek voltunk, mert nem ettük meg a kajáját,pedig lett volna rá igény. Fürõdtünk, nyugágyaztunk, ahogy kell és bámultuk, hogy milyen parton is vagyunk, mellettünk az ûrbázissal. A nindzsák nem jöttek a vízbe, a gyerekeken mellêny volt, mivel egyikük sem tudott úszni. Minel is az, mikor nagykorukban többet be se mennek a helyiek. Még nem volt sötét, mikor mindenkit kitereltek. Addigra került elõ emberünk, akivel egy padon közösen bevágtuk a zsirkéket. õ még szeretett volna beülni velünk valahova, de így is marha ciki volt, hogy eddig nem fizettünk neki semmit. Mondtuk, hogy ha elvosz bennünket a ykuth hostelbe, az tök jó. Hazafelé láttuk, hogy ez egy mümájer város, minden mesterkélt benne. Sofõrûnk legnagyobb sajnálatára búcsúztunk tõle azzal, hogy ha országunkba jõnne, szóljon, mert megvendégeljük. Utána Zsuzsával kitárgyaltuk, hogy ha ez a fazon másfajta ellrnszolgáltatásra gondolt, akkor meg kell hagyni, fura igénye van. Nagyikkal szecelni... pfff.... Mi meg pechére nem vagyunk pedofilok. Holnap pedig sajjjnos nem érûnk rá, mert megyünk egy itt dolgozò nepáli ismerõsûnket meglátogatni. Összeségében ez is egy nagyon jó, szürreál nap volt. Holnap elérkezünk utolsó napunkhoz, amit Surendra meglátogatásán kívül további városnézéssel töltünk, és aztán röppenünk vissza a valóságba. Qatart egyszer érdemes látni, de nem vált a kedvencemmé. Ez a mûkörnyezet, a kõolajra épülõ gazdaság valószínûleg kártyavárként omlik majd úgy 150 év múlva össze. Már a belépés is nagyon elektronizált. Lefotóznak, odaadod a hitekkártyád és leszedik rôla a belépési illetéket. Már akkokk sejtettük, hogy nagyon space helyre tévedünk, és ez így is van.

8/11/2013

utolsó órák Delhiben


Már igencsak az utolsójat rúgjuk. Már pár nap, és vége a nagyutazásnak. Várom is, meg nem is. Az utóbbi a várható súlyos tanév miatt. Reggel a szállásunk melletti új helyen,.a Kathmandu cadéban reggeliztünk, aztán metróval mentünk kormányzati negyedbe. A minisztériumoknál fogtunk.egy taxist,.aki 20 rúpiáért elbott bennünket a Modern Mûvészeti Múzeumba, ahol már jártunk ugyan, de csak kutuafuttában, ezért volt rá igényünk, hogy újra megnézzük. A Jaipur house ahogy múltkor is, megint zárva volt. Eszméletlenül jó az anyaga ennek.a.múzeumnak. Amrita Sher-Gil festményei, Tagoréék képei kiragyognak a többi közül. szívesen megvettem volna.az.Amrita festészetérõl.szóló kétkötetes munkát, de.l óriások a könyvek, shipping pedig nincs. A riksás természetesen azért ilyen olcsó, mert megígértük neki, hogy megyünk vele mallba, méregdrága bevásárlóközpontba, ami voltaképpen egy nagy kézmûves és antikáruval foglalkozó üzlet.Van itt minden, papírmasé kasmíri doboz, nepáli kendõ és indiai mindenféle anyag, faragvány, ékszer és hozzá hideg, mint a fridzsiderben. Nem vettünk semmit. de jól.elbeszélgettünk Kasmírról az árussal, aki onnan származik. Nagyon szeretné, ha Kasmír függetlenné válna, mert tudna lêtezni szerinte az ott megtermelt javakkal. Ha õ mondja, biztos így is van. A modern múzejmtól gyalog mentünk át az India kapuhoz, amit most elzártak a látogatók.elõl, és még homokzsákokkal körbefogott, lövésreálló puskás ember is védtenaz ojjektumot. Állîtólag azért kell mindez, mert hamarisan itt van a függetlenség napja, és akkor vannak olyanok, akiknek merényelhetnékjük támad. Na, mindegy, innen visszabaktattunk a metróig a szép füvö, és Paharganjban megettük utolsó vacsiránkat Delhiben, a Lord Krisna szálloda Everest roof topján. Már megint a bucsukaját, Stroganov csirkét kértwm, felfüggesztve a madárinfluenza miatti aggodalmamat. Ezután Zsuzsa elköltötte a maradék rúpiájat én meg fotózgattam még kicsit, aztán feljöttünk pakolni, mert éjjel 1-kor indulás a reptérre.

Az fejlõdésrül...


Indiában Magyarországgal ellentétben van fejlõdés. Három.év.alatt megépült a pályaudvart a reptérrel.összekötõ gyorsvasút, új metróvonalak épültek, és mintha a városi buszok se lennének oluan csotrogányok. A robbantás óta a Connaught téri park még érdeiesebb lett, színpadot építettek a közepére és amúgy minden rendezett. A vonatunkon volt nyugati vécé, ez is új elem, ahogya tiszta és ingyenes nyilvànos vécé is a Connaught téren. Ja, és az sem elhanyagolható, hogy egy token ára, akivel közlekedni lehet pár megállót, továbbra is 8 rúpia, csakúgy, mint régen.

Paharganj már nem a régi (de azért még nem Svédország)


Nagyon szuper volt az éjszajai vonatút sok.zenehalgatással és.olvasással. Elröppent az éjszaka, és már Delhiben is voltunk. Hamar sikerült jó szállást találni, egy új szálloda ablakos, nem büdös szobáját 600 egységért szobánként. Paharganj már nem a régi rohadalom. Szélesebb lett az utca, eltûntek.a.gödrök.és.sitthegyek, mintha szemét se lenne annyi, szóval nagyon megtisztult, és sok új, a körülményekhez képest csillavilla.üzlet.is.nyílt. Elsõ utunk a Lord akrisna tetõterére vezetett, ahol bereggeliztünk a régi szokások.szerint. Az egyik.pincérre még emlékszem három évvel ezelõttrõl.és szerintem õ is felismert hennünket, a régi törzsvendégeket. Utána megtekintettünk pártucat ékszerészeti, ajándéktárgyászati, cipészeti, ruházati és a fene tudja még milyen.szaküxzletet, a kedvenc patokámban bevásároltunk és mentünk a másik kulthelyre, a Zenbe kajálni. Itt enni árban annyi, mint otthon egy közepes étteremben szerényen kajálni. Ezért a pénzért - kb 3000 Ft/fõ itt luxus jár. És ez olykor nem árt, fõleg olyan rohadalom után, mint Varanasi. Benéztünk a Connaught place nközepén lévõ parkba is, ahol a 2010-ben a robnantottak Elbámulásztuk a jó szemetes és emherekkel.zsúfolt teret, aztán kimetróztun a szállaáshelyünk közelébe. Fél 9_kor Totyiêkkal találkoztunk a szálláson, aminek a nevét még nen is írtam, Brij (sic!) Palast, és meglátogattuk a.szikheket. A bejáratnál.totyi hükyéskedett a kendõvel, amit a nem szikhekenek oztogatnak. Már vártam, hogy kap egy maflást a nagydarab lándzsás,.de ezúttal megúszta. Bent éppen hálószobájába vitték a szent könyvet, a Guru Grant Sahibot állati hangos dobolás és éneklés.kõzepette. Megnéztük a konyhát is, ahol egy csomó önkéntes tüsténkedett, na és persze meghívtak bennünket kajálni. Hogy mennyire nem vagyok már laza, régen simán ültem volna törökülésben és ettem volna a földre tett tálból. Most ez alig sikerült. Nem.rossz a szikh kaja, csak ne lenne benne mindig vajami írtózatosan csípös. Az együttkajálás nemcsak ingyenadomány a betérõnek, hanem az egyenlõséget is kifejezi, gazdag és szegénh, mind ugyanazt eszi és ugyanott. Mikor jöttünk el, már takarítottak, tejjel.és vízzel mosták a lépcsõket. Ametrónál iszonyatos sort álltunk végig. Mindig jött pár szemét ember, aki elôretolakodott. Edda szolgálatba helyezte magát, és minden nyomulót elzavart magyar nyelven. Egész jól megértették, hogy miért mérges a néni. A következõ nap a galéria van beterveve, mert múltkor sebtében kellett megnézni, meg utolsó séták, aztán irány Doha, hogy megtudjuk, milyen 50 fok felett az élet. Remélem, nem kapok megint denguet, mert már megint valahol telecsípett valami, pedig nem láttam szûnyogot.